Lajos Szigetvárról érkezett Mercitől kaptam ajándékba. Szeretem őt nagyon, második volt a sorban az antik darabok közül. Új életem új bútorai. Ráadásul ugyanolyan ruhája volt, mint a szófának, szóval passzoltak, egy család tagjai voltak. Ja, nem említettem, Lajos a szék.
Múlt az idő, változtak a hangulatok, a színek, Lajosra ráfért egy alapos ráncfelvarrás. Egy szerkezeti megerősítés után kezdődött a casting. Milyen ruhát viseljen Lajos? Milyen legyen a király új ruhája. Rágombostűztem naponta egy új anyagot, de valahogy semmi sem fogott meg. Azt sem tudtam még egyébként, hogy hova fog kerülni, melyik szoba színvilágához passzoljon. Egy idő után beleuntam a castingolásba és döntöttem, hogy a kezem ügyébe eső első anyag lesz a király új ruhája. Olyan, amilyen!
Lajosról lefejtettem a régi ruháját és nekiestem a csiszolóvászonnal. Ez a legrondább munka és alaposan kell végezni. Két napig tartott, de minden pórusom tele lett az apró fehér porszemcsékkel. Itt a rezgőcsiszoló sajnos nem jöhetett szóba, csakis a kézi csiszolás durva és finom vásznakkal.
Aztán jött a festés. Új festéket próbáltam ki rajta, a nagyon drága Lignocolort. Lehet, hogy szép, meg jó, meg modern, de nem nyerte el a tetszésem ez a festék. Árához képest annyit azért nem tud, mint amit egy OBI saját márkás festéke ne tudna. De ha már belekezdtem a lignos festésbe, be kell fejezni. Ráadásul kifejezetten miatta vettem meg ezt az aranyárban árult kencét.
Új szivacsokat is kapott, hogy pufibb legyen és kényelmesebb. Jött a kárpitozás, és be kell valljam az összes eddig elkészült székem közül, ez volt a legnehezebb. Valahogy nem állt kézre az elektromos tűzőgép, nem úgy feszült az anyag, ahogy szerettem volna, túl meleg volt a nyár, nem tetszett a bortni színe, de kár a szót szaporítani, ez lett belőle. Ki kell bírnia pár évet, míg új ruhát kaphat.
Lajos, én most így szeretlek.
A kiinduló állapot
Felhasznált festék: Otex alapozó Ligncolor és Ligno wax, színtelen.
