A mai nap nem csak az én születésnapomról szól. Van itt még valami, pontosabban valaki: Szilvi.

Október 10-én mindig eszembe jut ez a nagy harcos leányzó, fiatalkora összes bölcsességével. Féltve őrzöm pár évvel ezelőtti levelezésünket, a szavai még ma is meglepnek, honnan volt benne ennyi éleslátás, igazmondás, bölcselet? Ami fáj, hogy annyira nem ismerhettem őt. Ilyenkor gondolok rá, hogy elmegyünk emberek, barátok mellett és nem töltünk velük elégséges időt, nem tudjuk örömüket, bánatukat, gondolatukat, nem vagyunk részei mindennapjaiknak. De, az viszont vigasztal, hogy ott lehettem élete pár szép eseményén. Gyönyörű volt az esküvőjén. Az a kis finom koszorú a szőke hajában ! Vagy a teljes átváltozása egy átalakító műsorban. Nővérén nem lepődtem meg - mivel páros átalakítás volt - hiszen őt ilyennek ismertem évekkel korábban, de Szilvi más lett, sokkal energikusabb, fiatalabb. Pedig akkor már harcolt a kórral.

Édes Szilvi, mély az álmod, és remélem jó szívvel gondolsz ránk onnan fentről, mert igenis, kell ott fent egy országnak lennie !

Szilvia elment 10.10-én.