Egy darabka Párizs, egy darabka London, egy darabka tengerpart, egy darabka Duna part, egy darabka otthon. Kedvenceim. Azóta a darabka London, illetve a toast tartó, már jogos tulajdonosához került. Visszaemlékszem, hogy milyen meleg szombat volt aznap, mekkora tömeg, picit megcsalt a helyismeretem, nem találtam a kedvenc árusaimat a Portobellon és még Hugh Grant sem volt aznap arrafelé. Kicsit nyűgös voltam, London nem a legbarátságosabb arcát mutatta, türelmetlen voltam, utáltam kerülgetni a hatalmas tömeget. De tudtam, hogy nem jöhetek el onnan, kell találnom toast tartót. Legalább egy picikét. Nem ilyet terveztem, de őt találtam.

Kavicsaim sok helyről vannak. Egy időben grafit ceruzával ráírtam, hogy melyikük honnan van, aztán lassan lekoptak, ők meg összecsiszolódtak. Teljesen mindegy már, hogy honnan vannak.

Filléres emlékeim.